Ez a múlt héten megkezdett cikksorozat soron következő, második része, amelyben a szerzői jogi monopólium híveinek legidegesítőbb, folyamatosan ismételt hazugságaira mutatok be példaválaszokat. Ennek pedig azért érzem szükségét, mert a legkülönbözőbb fórumokon futok bele ezekbe újra és újra, viszont nem igazán látok rájuk érdemi válaszokat, és ez rendkívül veszélyes. Amint arra a Swarmwise-ban is rámutatok, leírhatatlanul fontos a szabadságjogaink hosszú távú biztonsága szempontjából, hogy az ilyesféle hamis állításokat azonnal és tömegesen cáfoljuk meg mindenhol, ahol csak felbukkannak.

Ezúttal azt az esetet vesszük górcső alá, amikor “fizetés nélküli elvételnek” bélyegzi valaki az információ és a kultúra megosztását. Erre találhattok három példaválaszt az alábbiakban. Formáljátok a saját nyelvezetetekre és használjátok őket bátran.

Ne dőlj hátra elégedetten akkor sem, ha azt látod, hogy egyvalaki már megcáfolt egy hamis kijelentést, és főleg ne számíts arra, hogy az emberek majd elkezdenek logikusan gondolkodni. A hazugságokat ténylegesen a földbe kell döngölni a cáfolatokkal ahhoz, hogy a szabadságjogok győzhessenek. Ez a játszma sajnos nem a logikáról szól, hanem a tömegekről. Arról, hogy melyik csapat látszik erősebbnek. Ez határozza meg a jelen és a jövő valóságát is egyben, amint arra szintén utalok a Swarmwise-ban is.

Lássuk tehát ezt a “fizetés nélküli elvétel” c. ostobaságot. Ez több különböző formában és megfogalmazásban is felbukkanhat; “nyerészkedés”, “kihasználás”, “károkozás”, stb. . Soha ne hagyd szó nélkül.

Íme három példa-állítás és három példaválasz. Másold, dolgozd fel és formáld őket a saját képedre, idomítsd a saját kifejezésmódodhoz és szóhasználatodhoz.

Hamis állítás: “Elveszed anélkül, hogy fizetnél érte.”
Hamis állítás: “Honnan veszed az erkölcsi jogalapot arra, hogy ingyen megnézd azt a filmet, amikor én fizetek érte?”
Hamis állítás: “Nyilvánvalóan hasznot húzol másokból anélkül, hogy ezért bármilyen formában is kompenzálnád őket, tehát rosszat teszel.”
Lehetne még sorolni, sok variáció van erre a témára. Az alábbi válaszok többé-kevésbé összekapcsolhatóak a fenti állításokkal, tehát pl. a 2. variációra a 2. válasz a legjobb, stb.

1. példaválasz: Senki nem vesz el semmit. Saját példányt készít valamiből, amivel valószínűleg megsérti ugyan a szerzői jogi monopólium vonatkozó paragrafusának első pontját a hatból, de egy újjal sem nyúl hozzá senkinek a tulajdonához – a sajátjáén kívül, mivel teljes egészében a saját tulajdonában álló eszközökkel készíti el magának a saját másodpéldányait a neten megosztott tervrajzokból. Senki nem vesz el tehát semmit senkitől anélkül, hogy fizetne érte.

2. példaválasz: Ez egy értelmetlen kérdés/állítás. Ha veszel egy széket, azért fizetsz. Ha én látom a te székedet, de úgy döntök, hogy vásárlás helyett én inkább kikölcsönzöm egy szék tervrajzait egy barátomtól és legyártok magamnak egy saját széket a saját tulajdonomat képező eszközök felhasználásával, akkor mégis ki vagy te, hogy hibáztass engem azért, hogy nem fizetek senkinek a saját magamnak, a saját eszközeimmel legyártott, saját székem után? Pontosan ez a helyzet a tudás és a kultúra megosztásával is.

3. példaválasz: Egy működő – már amikor épp működik – kapitalista piacgazdaságban kifejezetten jó – mi több, fantasztikusan jó – dolognak számít az, ha költségek nélkül vagy alacsonyabb költségekkel juthat haszonhoz az ember. Erről szól az egész, folyamatosan a költség-haszon arányt igyekszik minél jobbá tenni az egész emberiség számára, minél kevesebb erőforrás és erőfeszítés felhasználásával termelni minél többet. Ha valaki abszolút nulla költséggel képes ugyanannyi hasznot termelni, úgy az óriási fejlődést jelent – e fejlődést gátolni vagy feltartóztatni pedig nyílt haladás- és piacellenességet.

Fogd ezeket a válaszokat és használd őket. Lesz még több is. Előbb vagy utóbb.